Csorvás díszpolgára Zalai György

Zalai György 1915-ben született Csorváson. Sorsa fiatal korában nem különbözött a többi csorvási fiatalétól, élte a mindennapos napszámos életet, dolgozott Csorvás összes uradalmában. Egy valamiben azonban különbözött a többi fiataltól, hogy tarisznyájában mindig volt valamilyen szellemi táplálék, könyv is. Egykori munkatársai mesélték, ha akadt egy kis szabadideje a mezőn, akkor Ő azonnal olvasni kezdett. Változást az életében a II. világháború jelentett. 1941-ben részt vett a Szovjetunió elleni támadásban, Részese volt a Zaporozsje város melletti szigetcsatának, ahonnan sebesülten érkezett vissza, miután a Zaporozsje szigeti harcokat túlélte. Felgyógyulása utána Budapestre távozott, és a Weiss Manfréd Művekben kapott munkát. 1942-ben csepeli munkáslány lett a felesége. Ezekben az időszakokban, a háború és a csepeli munkásközeg hatására lett baloldali, szociáldemokrata gondolkodású ember. A háború után feleségével visszatért Csorvásra, ahol bekapcsolódott a község közéletébe. A csorvási községházán kapott munkát, a politikai életben a Magyar Kommunista Párt tagjaként dolgozott. Feladata az ifjúság és a kulturális élet támogatása, szervezése lett. Szavalókórust szervezett, és tanított be a községi rendezvények színesítése érdekében. Ekkor kezdődött életében az a tanulási folyamat, amely haláláig tartott. Ennek első lépése a Csorváson a Parasztdolgozók Gimnáziumának a megszervezése volt, és egyike volt azoknak, akik érettségi bizonyítványt szereztek. Tehetségére felfigyeltek és 1949-ben komolyabb politikai feladatokat kapott Békés megyében. Tovább fejlesztette tudását, a Budapesti Politikai Főiskolán diplomát szerzett. Gyerekkorától szerette a történelmet, ezért szabad idejében szívesen kutatott, elkezdte a Békés megyei szövetkezeti mozgalom történetét kutatni. 1977-ben jelent meg első könyve „A szövetkezeti mozgalom Békés megyében 1945 – 1949.” Ebben a munkájában a kortárs a szemtanú hitelességével mutatja be ezt a nagyon nehéz időszakot. Nyugdíjazása után, a szomszédos Telekgerendáson telepedett le, ettől kezdve kedvenc időtöltése az ország levéltárainak kutatása. Debrecen, Esztergom, Szeged, Budapest, Gyula levéltárainak rendszeres látogatója. Kutatási témái elsősorban Csorvás története, kutatásaiból szinte minden évben megjelentetett egy-egy kiadványt, amelyek nagy segítséget jelentenek ma is a Csorvás helytörténetét kutatók számára. Második nagyobb terjedelmű munkája 2000 decemberében jelent meg „Fejezetek Csorvás történetéből”. Ez a könyv korábban megjelent munkáinak összesítése, gyakorlatilag egy kis monográfia. Munkássága másik színtere a sajtó. Élete utolsó szakaszában figyelemmel kísérte a megye és az ország helyzetét, észrevételeinek sajtólevelezőként adott hangot. Véleményére nem csak a szakértők, hanem az olvasók is odafigyeltek, azokat fontosnak tartották. 1997-ben munkássága, életútja elismeréseként Csorvás Díszpolgára címmel tüntették ki. A rendszerváltás utáni Csorvás második díszpolgára, elsősorban Békés megye közéletében tett maradandót. Csorvást ahol született mindig segítette, a helyi közélet minden eseményének résztvevője volt. 2006. január 30-án halt meg, Sírja a békéscsabai temetőben van.

(Kasuba István)